Csengetett Milord? – az alattvaló lázadása a rendszer ellen

Hát mi vagyok én? Zsebnőőőőő??? Hogy elő lehessen kapni amikor épp úgy alakul? Fittyfenét!
Nem csinálom tovább. Van amikor az én hajam sem korpás már… Nem akarlak akarni… Mást akarok akarni, olyat aki jobban akar engem mint én őt. Nem akarok veled lenni többé, mert minden alkalom után jobban várom a következőt. Ahogyan ma megaszondtam most az ezután és az ezelőtt között vagyok. NEM! Nem akarom számolni a napokat. 
tudom, megbeszéltük a jövő hétvégét. De nem akarom. Nem akarlak oda beengedni, ami teljesen én vagyok. A belsőm materializált formájába. Nem akarom megadni a kegyet hogy megismerj. Nem azért mert rossz vagy, csak már és ez a másság fájdalmat okozna. Már most fájdalmat okoz…
 
“Táncolnék veled, zene sem kellene hozzá; néznélek s nem ügyelnék arra, hogy te vagy másmeg ne lássa; ölelnélek, miként álmomban oly ösztönösen s gondolattalanul, mint még senkit, soha, s ezért félek tőled. Tőled félek.”

Vavyan Fable

Continue Reading...

lapozgatás

Nyitott könyv vagyok. Mindíg az voltam, mint a közkönyvtár polcáról, engem is le lehetett emelni, lehetetett velem együtt sírni vagy nevetni, tanulni abból amit megéltem vagy szörnyülködni.
És nem érdekelt soha, ha visszaélnek a bizalmammal, vigyék a darabjaimat mint a szél a hamut, nem érdekel. De most érdekel, úgy érzem csalódtam valakiben. Nem is ez a baj, inkább haragszom magamra, olyan embernek nyíltam meg, akivel kiemelten vigyáznom kellett volna.
Nembaj, elteszem a tanulságot vacsorára…
Continue Reading...

Oriah Mountain Dreamer

Oriah Mountain Dreamer
 
Egy öreg indián dala
 
Nem érdekel miből élsz.
Azt akarom tudni, mire vágysz és
És hogy szembe mersz-e nézni vágyaiddal.
 
Nem érdekel hány éves vagy.
Azt akarom tudni, megkockáztatod-e,
hogy őrültnek tűnj szerelmeidért, álmaidért,
és azért a kalandért, hogy életben vagy.
 
Nem érdekel, milyen bolygók keringenek holdad körül.
Azt akarom tudni, hogy elérted-e már fájdalmaid középpontját,
hogy megnyitottak-e már az élet csalódásai,
hogy összezsugorodtál és bezárkóztál e a félelemtől,
hogy érhet-e még fájdalom.
 
Azt akarom tudni, hogy elfogadod-e a fájdalmamat
és a fájdalmamat anélkül, hogy elrejtenéd,
vagy mindenképp megváltoztatni akarnád.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e örülni nekem és önmagadnak,
hogy tudsz-e vadul táncolni az extázistól megrészegedve anélkül,
hogy figyelmeztetnél  bennünket, legyünk óvatosak,
reálisak és emlékezzünk emberi mivoltunk korlátaira.
 
Nem érdekel, hogy igazat beszélsz-e.
Azt akarom tudni, hogy mersz-e másnak csalódást okozni,
hogy hű maradhass önmagadhoz.
Hogy elviseled-e a csalás vádját anélkül, hogy megcsalnád saját lelkedet.
Azt akarom tudni, hogy hűséges vagy-e, s ezáltal megbízható.
Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépséget akkor is,
ha nem minden nap pompázik, és tudod-e Isten jelenlétéből meríteni életed.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e kudarcaimmal s kudarcaiddal együtt élni,
és a tóparton állva mégis az ezüst Hold felé kiáltani:
Igen!
 
Nem érdekel, hol élsz, és mennyi pénzed van.
Azt akarom tudni, fel tudsz-e állni a kétségbeesés
és fájdalom éjszakája után, megviselten, sajgó sebekkel,
hogy gyermekeidnek megadd mindazt, amire szükségük van.
 
Nem érdekel, hogy kerültél ide.
Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz közepébe és nem hátrálsz meg.
 
Nem érdekel, hol, mit és kitől tanultál.
Azt akarom tudni, mi ad neked erőt belülről,
amikor kint már minden másnak vége van.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni önmagaddal, és
hogy igazán szereted-e azt a társaságot,
melyet üres óráidra magadnak választottál.
Continue Reading...

az ördög vigyen el…

Fura napjaim vannak. Fura régi ismerős, mégis most idegen emberek térenek vissza az életembe. Fura és mégis nem feltétlenül elvetni való ötletekkel állnak elő ezer éves barátok. Változik és tágul a Világ, vagy csak én nem vagyok már ugyanaz.
Nem tudom.
Menni kéne, menni el innen messzire, leülni a négyszögletű kerek erdő közepén egy fa tövében és elgondolkodni az éticsigák hallhatatlanságán. Jól esne megszűnni, kicsit elbújni, magam lenni. De hova? Bárcsak lenne mézeskalács ház…
Azt hiszem hétvégén hintázni fogok. Lemegyek, beülök a gyerekek közé és csak hagyom hogy símogassa az arcomat a szél. És közben várom hogy minden problémám megoldódjon. Hogy átlássam, mi miért történik most velem és hova tartok. Mert valami nem jó. Valamit nem csinálok jól, érzem hogy nem kommunikálok jól, hogy valahogyan nem az látszik kifelé, amit küldök, hogy másnak látnak mint aki vagyok. Félek hogy el fogok ölni mindenkit magam mellől, hogy olyan emberekete veszítek el, akiket nem szeretnék mert túl nagy a hozzáadott érték, túl sokat formáltak és alakítotak rajtam és úgy érze még nem adtam semmit cserébe. Lehet hogy ennyi volt a feladatuk? Lehet hogy ez megint egy amolyan jövök-megyek időszak lesz, amikor a lelkem csak átmeneti szállás lesz mindenkinek én meg csak kapkodom a fejem hogy felzárkózzak az eseményekhez?
 
Szeretnék egy kis állandóságot. Biztonságot, de ugyanakkor minél jobban ragaszkodok ehhez, annál jobban élvezem a szabadságot. Rendet kéne rakni abban az irgalmatlan kupiban, amit a fejemnek nevezek végre, mielőtt kinevelek magamban két különálló jólfejlett személyiséget?
 
Continue Reading...

Tessék mondani lehet itt fehér zajt kapni CD-n?

Azt olvastam, a tenger, a természet hangja fehér zaj. azért megkérdezném az ismerőseimet, akik zenészek és ahogyan én is, színekben “látják” a zenét. Nekem a tenger hangja kék, nem fehér. ki nevezi ezeket a hangokat fehérnek? amiknek a világon a legszebb színe van?
Lehet hogy Isten is színeket látta a hangokat? Kíváncsi lennék, mit láthatott, hogy milyen sorrendben jöttek az állatok, az akkor már létező világ hangjai. 7 nap alatt ennyi színt megélni…
 
 
Continue Reading...

Salvador Dalí

“Egy szép napon majd hivatalosan is elismerik, hogy amit mi valóságnak kereszteltünk el, az még inkább illúzió, mint az álmok világa.”
Continue Reading...

Coelho mára

“A lázadás korában születtünk. Mindenünket neki szenteltük, lelkesedtünk, kockára tettük az életünket és a fiatalságunkat, és most egyszer csak megtorpanunk: a kezdeti lelkesedés átadja a helyét a valódi kihívásoknak: a fáradtságnak, az unalomnak, a saját képességeinkben való kételkedésnek. Kénytelenek vagyunk szembenézni a magánnyal, az ismeretlennel, a váratlan meglepetésekkel, és amikor már sokadszorra esünk el úgy, hogy senki nem segít fölkelni, föltesszük magunkban a kérdést, hogy valóban megéri-e ennyit szenvedni. (…) Megéri folytatni. És folytatni fogjuk, akkor is, ha tudjuk, hogy a lelkünk, bár örökkévaló, ebben a pillanatban az idő hálójának foglya, a maga lehetőségeivel és korlátaival.”

Continue Reading...

fél év a senkiföldjén…

Fél év a senkiföldjén… Fél éve sehol senkivel,  semmiért. Csak a létezés. És akkor most itt van Ő. A férfi. Aki ural és irányít. Nem erélyesen. Tekintéllyel és tisztelettel. A kihívás. Már azt hittem lehetetlen, de létezik olyan, aki a szarvamat legörbíti. Aki mellett merek nő lenni. Merek gyenge lenni és fáradt és igazi hisztis nyűgös nő. És ő elnézi és neki így, csapzottan, fáradtan és megsemmisülve is kívánatos nő vagyok. Egyedül akartam tölteni a nyarat, élni akartam, de most őt akarom. Azért amivé mellette válok, mert merek önmagam lenni. Megrémültem. Megkaptam mindent amire vágytam minden téren. De nem merem beismerni és kimondani, csak itt elsusogni csendben, halkan, név nélkül. Nem gondoltam hogy ilyen közel lesz és mégis távol. Kollégák vagyunk. Nem mondhatom ki, nem kiálthatom szerte a Világban hogy boldog vagyok és hogy őt akarom. Nehezen megy, nagy a teher. Szeretném őt szeretni, szeretnék fülig beleszeretni, de nem merek. Szeretnék ragyogni, szeretném ha fénylene a Világ ha a közelemben van, de nem lehet. Félek az egésztől. Megmérgezheti a titkolózás, dehát melyik kezdődő kapcsolatban nincsenek kétes tényezők. Nem tudom. Néha úgy érzem kár így az egészért, hogy ami elvész ezáltal az túl sok, de ugyanakkor izgalmas is tilosban járni.

Tele vagyok félelemmel. Az elmúlt 4 év sok volt. Megtanított rettegni a jövőtől, feladni, olyan helyzetben élni, amit nem akarok és most folyton attól félek hogy ugyanabba a hibába esek. De nem akarok még egyszer. Nem akarok félni és nem is vagyok hajlandó többé… Félelemben élni is SHITTY!!!

Continue Reading...

ez az nlcafe tud valamit…

2011.06.17.

Kedves Oroszlán!

Nem szégyen a segítségkérés. Ami azonban ciki, az a megkésett segélykiáltás! Ha úgy érzed, hogy agyonnyomnak a feladataid és kissé túlvállaltad magad az élet bármely területén, bátran kérj segítséget! Nem is kell túl messze keresned a segítő kezet: ma akad egy titkos támogató a környezetedben, aki már látja, mire van szükséged.
Continue Reading...

Lassú víz partot mos…

Megértettem. Várakozni jó. A várakozás fél siker. Nem kell türelmetlennek lennem, inkább hálát kell rebegnem azért hogy vannak az életemben olyan dolgok, amire várok, mert ezek már rosszak nem lehetnek. 
A várakozás jó, a várakozás csupa fantázia és izgalom. Szabadon szárnyal a szellem a test irányítása alatt…
De azért naaaa!  Nem tudom, nem hiányzik, annyira nem ismerem még… Csak kipróbálnám, milyen lehet mellette aludni, vajon jön-e az ölelési inger éjjel amikor felriadok, felfogom-e hogy ott van, vagy ő teszi-e ugyanezt?Fura. Fura 6 év után megint elkezdeni elölről. Az előzőnél csak úgy jöttek a dolgok, csak úgy történt minden és mire észbe kaptam már nálam lakott. Mindez kimaradt. Most már megértettem. Minden pillanatot meg kell élni, át kell élni és örülni kell neki. És igenis izgalmas ez a várakozás és egymás húzása, bár még sosem csináltam, de fenékig benne akarok lenni…
Talán csak a titkosság miatt, hogy kollégák vagyunk és nem szabad hogy kipattanjon. Nem tudom. Meg akarom tudni, hogy csak emiatt olyan izgalmas-e, vagy tényleg annyira felháborítóan izgat a lénye. Tény hogy mellette minden porcikámban nőnek érzem magam és talán az is leszek, mert ezt hozza ki belőlem. De hát nem erre van egy kapcsolat? Hogy jobbá tegyen minket? Ez nem is kapcsolat egyenlőre…
Nem tudom. 
Tegnap este tetszett hogy az eszébe jutottam. Testszett hogy 3 hete először gondolt rám, akkor is ha épp a haverjaival van… 
Nem ismerem. De fogom, ez biztos, hogy mennyire az még képlékeny.  De érdekel, izgat, megmozgat és tudom hogy én is őt. Most először biztos vagyok benne… És ez erőt ad… Erőt ad, hogy valakinek ennyire izgató a testem, a lényem. Nem éltem még át ilyet. Szégyen, de lassan 30 évesen van még új a nap alatt… 
Egyszerűen egyformán akarjuk egymást. Nem mondom hogy talán hogy lehet, mert TUDOM hogy igen.  És ez boldogsággal tölt el. Ha semmi másra, arra jó volt ez a pár hét hogy visszakaptam az önbizalmam. Sőt. Sokkal többet kaptam ennél. Olyan önbizalmat kaptam, amit sosem. TUDOM, hogy jó nő vagyok. Ha nem is vagyok csont és bőt, de elcsavarom bárkinek a fejét, aki nem ezt keresi… Mint ahogyan a tiédet, ugye…
Mert ahogyan te látsz, az a valódi én…
Continue Reading...